Fajták

Dél-afrikai eredetű húshasznú kecskefajta. Nagy testű, izmos állat, szőre rövid, alapszíne fehér, nyaka és feje vörös. Az orrhát hajlott és gyakran hóka, füle hosszú, lelógó. Mindkét nemben szarvalt. Tenyésztésbe vételi életkora 10-12 hónap. Nemi ciklusa aszezonális, nyugodt vérmérsékletű, és kiváló anyai tulajdonságokkal rendelkezik. Legelőre alapozott tartása javasolt. Átlagos ellésenkénti szaporulata 1,8, tejtermelése 300-500 kg. Tömeggyarapodása intenzív, vágási kihozatala 50% fölötti. Húsformái kiválóak, húsa ízletes, zsírszegény. Kitűnő tulajdonságai keresztezésben is jól megjelennek.

Eredetileg Svájcból származik, de alpesi néven Franciaországból kiindulva vált világszerte elterjedt kecskefajtává. Finom testfelépítésű, testalakulása kifejezett tejelő jellegre utal. Szőre rövid, leggyakrabban pirított zsemleszínű, a hát felső vonalán fekete. Élénk vérmérséklete miatt a zárt tartást kevésbé tűri. Félintenzív viszonyok között jól bevált, a legeltetéses technológiához megfelelően alkalmazkodik. Megfelelő nevelés mellett 7-12 hónaposan tenyésztésbe vehető. Átlagos ellésenkénti szaporulata: 1,7. Tejtermelése jó körülmények között, 270-300 napos laktáció alatt elérheti az 1000-1200 kg-ot.

Zairaibi (Egyiptom) és Jumna Pari (India) fajtájú bakoknak angol tejhasznú kecskékkel történt keresztezésével alakították ki a núbiai / anglo-núbiai fajtát. Utóbbi néven csak az eredeti brit vérvonalból származó egyedeket törzskönyvezik. Küllemének fő meghatározója a hosszú lábak, a nagy test, a lelógó, széles fül, és a domború orrcsont. Szőre rövid, színezetére jellemző a vörösesbarna vagy a fekete szín túlsúlya, de a legváltozatosabb színösszetételek fordulhatnak elő. Lehet szarvalt vagy szarvatlan. Tenyésztésbe vételi életkora 10-12 hónap. Jellemző rá a barátságos viselkedés és a kiegyensúlyozottság. Magas környezeti és takarmányozási igényei miatt tartása leginkább intenzív technológiával vagy hobbi állatként javasolt. Tejtermelése jó körülmények között, 300 napos laktáció alatt, elérheti az 1000-1200 kg-ot, tejének zsírtartalma a 4,8%-ot, fehérjetartalma pedig a 3,8%-ot.

A fajta bölcsője a svájci Saanen völgy. Ma a világ legismertebb tejhasznú kecskefajtája. Erőteljes, robosztus testalkat jellemzi, szőre rövid, egyöntetűen fehér színű, enyhe sárgás színeződés előfordulhat. Nyugodt vérmérsékletű, a zárt tartást jól viseli. Legeltetéses technológiával is tartható, de igazán magas termelésre intenzív viszonyok között képes. A gödölyék megfelelő nevelés mellett 7-12 hónaposan tenyésztésbe vehetők. Átlagos ellésenkénti szaporulata 1,7. Tejtermelése jó körülmények között, 270-300 napos laktáció alatt elérheti a 800-1000 kg-ot.

Ezzel a névvel a népvándorlás korában hazánkba került kecskék küllemi jegyeit részben viselő, a Kárpát-medencében kialakult őshonos fajta egyedeit illetjük. A fajta küllemének egységesítése még folyamatban van, fő meghatározója a kifejlett állatok 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti. A barna test sötét hátszíjjal kivételével mindenféle színváltozatban és színösszetételben előfordulhat. Lehet szarvalt vagy szarvatlan, a szarvalt hímivarú egyedeknél a szarv kifelé hajló. Tenyésztésbe vételi életkora 7-12 hónap. Előfordulnak jelentős tejtermelésre képes egyedei, de az elsődleges cél nem a magas tejhozam elérése, hanem a génmegőrzés, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása.

Nagytestű, fejlett izomzatú merinó fajta. Jól ellenáll az időjárás viszontagságainak, képesek nagy területeket bejárni. Szaporasága 1,5-1,8, báránynevelő-képessége kiváló, a sűrített elletést és a korai tenyésztésbevételt jól tűri. Egyes országokban württenbergi merinó néven ismerik. A kifejlett kosok testsúlya 100-125 kg, az anyáké 70-80 kg.

A hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodó fajta, eredetileg kettős – hármas hasznosítású (gyapjú, hús, tej), jelenleg azonban fő haszonforrásnak a hústermelést kell tekinteni, ezért elsősorban a szaporaság és bárány-nevelőképesség javítása a cél. Fehér színű merinó fajta, közepes húsformákat mutat. Közepesen hosszú törzshossz, benőtt has és lábak, szemvonalig benőtt fej jellemzi. Szaporasága 1.3 – 1.5, súlygyarapodása 300-350 g/nap, az anyák kifejlettkori testsúlya 54-58 kg, a kosoké 85-100 kg, a gyapjú finomsága 18-26 mikron.

A magyar merinónál durvább csontú, fehér színű húsjuh. Testalakulása az ideális húsformákat közelíti meg. A fajtára 1,3 – 1,4 szaporulat jellemző, de ahhoz, hogy bárányait problémamentesen fel tudja nevelni megfelelő hangsúlyt kell fordítani az ellés előkészítésére, a bárányneveléshez szükséges tejtermelés biztosítására. Szezonon kívüli ivarzásra hajlamos. A bárányok jó, 340-380 g-os báránykori súlygyarapodó képességgel, kiváló takarmányhasznosítási mutatókkal és tetszetős húsformákkal rendelkeznek. Kifejlett korban az anyák 60-80 kg, a kosok 90-125 kg súlyúak.

1810. óta ismerik el önálló fajtaként. Az ún. „down” fajták között tartják számon, amelyek majd mindegyikére jellemző a fekete vagy sötét fej és lábak. Az Egyesült Királyságban a legnépszerűbb apai (terminál) fajta, az országban előállított vágóbárányok kétharmada suffolk apaságú. Kiváló anyai tulajdonságok, jó tejtermelés és 1,5 – 1,8 szaporaság jellemzi. Szezonálisan ivarzó fajta. Egyik legjobb legelőkészséggel rendelkező fajta, de jól viseli a zárt tartást is. Jó húsformát mutat és magas a báránykori súlygyarapodása. Kifejlett korban az anyák 75-90 kg, a kosok 100-130 kg súlyúak.

Jó legelőkészséggel rendelkező egyhasznú fehér húsfajta. Jó anyai tulajdonságok, jó tejtermelés 1,4– 1,6 szaporaság jellemzi. A fajta rendelkezik a szezonon kívüli ivarzás hajlamával. Származási helyén az anyák 60%-a szeptember és november hónapok között ellik. A jerkék 10-12 hónapos kor között tenyésztésbe vehetők, de emellett a hosszú hasznos termelés is megfigyelhető a fajtánál. Jó húsformák, 320-370 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 90-130 kg súlyúak.

Jó legelőkészséggel rendelkező egyhasznú fehér húsfajta. Jó anyai tulajdonságok, jó tejtermelés 1,4– 1,6 szaporaság jellemzi. A fajta nőivarú egyedei szezonon kívül is ellethetőek. A jerkék 10-12 hónapos kor között tenyésztésbe vehetők, ez megfelelő takarmányozás esetén nincs negatív hatással az életteljesítményre. Jó húsformák, 300-350 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 60-80 kg, a kosok 90-140 kg súlyúak.

Finom csontozatú egyhasznú fehér színű húsfajta. A charollais kiváló anyai tulajdonságokkal, magas 1,7-1,8-as szaporulattal és kitűnő tejtermeléssel rendelkezik. Koraérő szezonálisan ivarzó fajta, a jerkék 7 hónapos kortól termékenyíthetők. A charollais bárány jó húsformákkal jellemezhető, növekedési erélye nagy, 70 napos korra eléri vagy meghaladja a 25 kg-os súlyt. Áruelőállító keresztezésben a charollais kosoktól származó bárányok még 40 kg-os súlyban is csekély faggyúzottságot mutatnak. A bárányok súlygyarapodása 350-400 g közé esik. Kifejlett korban az anyák 70-80 kg, a kosok 90-110 kg súlyúak.

Dél-Afrikában tenyészették ki a dorset horn és a feketefejű perzsa fajta keresztezéséből. A dorper színe a törzsön és a lábakon fehér, szürkés-fehér, feje és a nyak felső része fekete. Szőrös juhfajta, azaz a gyapjú a juh nagyrészben levedli, nincs szükség nyírásra. Aszezonális fajta, sűrítetten ellethető, szaporasága 160-180%. Vérmérséklete nyugodt, anyai tulajdonságai nagyon jók. Jó a legelőkészségük, ellenállóképességük, a szárazságot jól viselik. A bárányok átlagos napi súlygyarapodása 350-450 g közé esik. Kifejlett korban az anyák 75-80 kg, a kosok 90-110 kg súlyúak.

Dél-Afrikában tenyészették ki a dorper és az afrikaner fajta keresztezéséből. Színe fehér, a körmök, a farok alatti terület és a tőgybimbók pigmentáltak. Szőrös juhfajta, azaz a gyapjú a juh nagyrészben levedli, nincs szükség nyírásra. Aszezonális fajta, sűrítetten ellethető, szaporasága 160-180%. Vérmérséklete nyugodt, anyai tulajdonságai nagyon jók. Jó a legelőkészségük, ellenállóképességük, a szárazságot jól viselik. A bárányok átlagos napi súlygyarapodása 350-450 g közé esik. Kifejlett korban az anyák 75-80 kg, a kosok 90-110 kg súlyúak.

A fajtát az ausztráliai szélsőséges körülmények között nemesítették ki prof. Ewan Roberts vezetésével az 1970-es évektől. A suffolk fajtát fehér fajtákkal keresztezték, legfőbb keresztezési partnerek a poll (szarvatlan) dorset és a border leicester voltak. Kiváló termelési eredményeket mutat száraz, félsivatagi körülmények között, de csapadékos övezetekben is. Extenzív körülmények között, legelőn tartva is nagyon jó súlygyarapodásra képes. Erős csontozat és kiegyensúlyozott váz, valamint kiváló húsformák jellemzik. Kiválóak az anyai tulajdonságai: tejtermelő képesség, szaporaság és könnyű ellés. Éghajlatunkon az aszezonalitásra csak részben hajlamos. A bárányok nagyobb vágósúlyban is kedvező faggyúzottságot mutatnak. Hústermelő képessége alapján Ausztráliában vezető terminál fajtává nőtte ki magát. Szaporasága 1,6-1,9. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-140 kg súlyúak.

A down juhok közé tartozó fajtát eredetileg a southdown juhok wiltshire horn és a már kihalt berkshire knot fajtákkal történő keresztezésével tenyésztették ki a XIX. században Anglia déli részén és Hampshire grófságban. Később cotswold és nagyméretű southdown kosokkal folytatták a nemesítést. Jó legelőkészségű, szezonálisan ivarzó húsfajta, a bárányok súlygyarapodása magas, húsuk későn kezd faggyúsodni. Szaporasága 1,5-1,8, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 110-140 kg súlyúak.

Fehér színű, tetszetős húsformákkal rendelkező, merinókkal rokon fajta. Jó anyai tulajdonságok, 1,4 – 1,8 szaporulat jellemzi. Aszezonalitásra való hajlama jó, az év bármely szakában termékenyíthető, ellentétben sok húsfajtával. A bárányok jó súlygyarapodó képességgel (320-360 g) rendelkeznek. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-140 kg súlyúak.

A franciaországi Maine et Loire, Mayenne és Sarthe megyékben tartott helyi juhok angol húsfajtákkal (kent, leicester, wensleydale) történő keresztezéséből származó fajta. 1927-ben alapították a tenyésztő egyesületét, a törzskönyvét pedig 1938-ban. Jó legelőkészségű, betegségeknek ellenálló fajta, a zárt tartást is jól viseli. Szezonálisan ivarzó, korán érő, jól tejelő húsfajta, a bárányok súlygyarapodása nagyon jó. Szaporasága 1,8-2,0, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló. Kifejlett korban az anyák 80-95 kg, a kosok 100-130 kg súlyúak.

Jó legelőkészségű erős csontozatú húsfajta . A fej és a lábak matt fekete színűek. Jó anyai tulajdonságokkal, 1,5 – 1,7 szaporasággal rendelkező fajta. Magas 360-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Ha merinó állományban utófedeztetésre használjuk, akkor az ellési szezon végén született bárányok is gond nélkül elérik az értékesítési súlyt. A aszezonalitásra való hajlama csekély, de magyarországi tartási körülmények között az állomány egy része szezonon kívül is termékenyíthető. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-130 kg súlyúak.

Anglia Kent és Sussex megyéjében tenyésztették a XIII. század óta. Extenzív viszonyok között jól termelő hosszúgyapjas, kettős hasznosítású, kifejezetten szezonális fajta. Speciális körömszerkezete miatt sántaságra nem fogékony, körömápolást nem igényel. A fajtára a könnyű ellés és 1,3 – 1,7 szaporulat jellemző. A gyapjúfinomsága 30-40 mikron. Kifejlett korban az anyák 50-70 kg, a kosok 80- 100 kg súlyúak.

Jó legelőkészséggel rendelkező egyhasznú, fekete fejű és lábú húsfajta. A fajta sajátossága, hogy a tűlevelű fákat, rügyeket, a gyümölcsfák kérgét és a szőlőtőkéket nem károsítják, ezért e fajta használata javasolt faiskolák, gyümölcsösök, szőlőültetvények gyommentesen tartására. Jó anyai tulajdonságok, jó tejtermelőképesség, 1,7 – 2,0 szaporaság jellemzi. Jó húsformák 350-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 60-80 kg, a kosok 100-125 kg súlyúak.

Az egyik legősibb angol fajta, évszázadok óta tenyésztik az angliai Sussex grófságban. Több mint 200 éve John Ellman belefogott a fajta radikális javításába nyájon belüli szelekcióval. A legtöbb down fajta nemesítéséhez felhasználták. A fajta népszerűsége a 19. század közepétől az I. Világháborúig volt a csúcson. Jó legelőkészségű, aszezonálisan is ivarzó húsfajta, a bárányok súlygyarapodása magas, húsuk későn kezd faggyúsodni. Szaporasága 1,5-1,8, könnyű ellés jellemzi, báránynevelő képessége jó. Kifejlett korban az anyák 55-70 kg, a kosok 70-90 kg súlyúak.

Jó legelőkészséggel rendelkező, nagynövésű, erős csontozatú egyhasznú húsfajta. A fejet és lábakat finom fényes fekete szőr fedi. Kiváló anyai tulajdonságok, jó tejtermelés magas 1,6 – 1,8 szaporaság jellemzi. A magyarországi állomány egy része rendelkezik a szezonon kívüli ivarzás hajlamával. Egyik legjobb legelőkészséggel rendelkező fajta, de igen jól viseli a zárt tartást is. Jó húsformák és magas 350-400 g átlagos napi báránykori súlygyarapodás jellemzi. Kifejlett korban az anyák 75-90 kg, a kosok 90-130 kg súlyúak.

Közepes növésű, közép-nagytestű, erőteljes csontozatú fehér színű húsfajta. Kitűnő húsformákkal rendelkezik, az eleje és a hátulja egyaránt jól izmolt “ négysonkás” típus. A S/EUROP vágott test minősítési rendszert a texel fajtára alapozva dolgozták ki. Átlagos napi báránykori súlygyarapodása 320-380 g. Jó anyai tulajdonságokkal rendelkezik, a szaporasága 1,5 – 1,7, jó tejtermelés és báránynevelőképesség jellemzi. Közepesen korán érő, szezonálisan ivarzó fajta. Kifejlett korban az anyák 60-70 kg, a kosok. 90-100 kg súlyúak.

Franciaországban tenyésztik elsősorban az ország nyugati részen és a Massif Central régióban. Erős szervezeti szilárdságú, a forró nyarakat és a hideg teleket egyaránt toleráló nagy hústermelő-képességű fajta, apai vonalként napi súlygyarapodást, a takarmányhasznosítást és a csontos-hús arányt javítja. Az eltérő technológiai körülményekhez kimondottan jól alkalmazkodó egyhasznú húsfajta. Az anyajuhok hajlamosak aszezonális ivarzásra. Szaporasága 1,7-1,9, könnyű ellés jellemzi, a báránynevelő képessége kiváló. Jó legelőkészségű, és az időjárásnak jól ellenálló fajta.Kiváló húsformákkal rendelkezik. Kifejlett korban az anyajuhok súlya 60-80 kg, a kosoké 100-120 kg.

A magyar merinó, romanov és finn landrace fajták felhasználásával kialakított fehér színű magyar szapora fajta. Alkata, csontozata finom, vérmérséklete élénk, szervezete szilárd. Mindkét ivarban szarvatlan. Az év folyamán minden időszakban ivarzó és szaporodó fajta, amely ellésenként 1,7 db bárány produkcióra képes. Tisztavérben és keresztezési partnerként is gazdaságosan tenyészthető. A bárányok súlygyarapodása 200-300 g/nap. Az anyák súlya 50-55 kg, a kosoké 65-75 kg.

Oroszországban kitenyésztett finom alkatú, amellett erőteljes és szilárd szervezetű fajta, nevét a felső Volga menti városról kapta. A test felületét kevert szőrköntös borítja, amely elsődleges eredetű, – fényes fekete sima vagy ritkábban hullámos lefutású – felszőrökből és másodlagos eredetű mintegy kétszer olyan hosszú, hullámos ívelésű, ezüstfehér színű pehelyszálakból áll. A fejen, a lábakon és a farok végén kisebb-nagyobb fehér foltok található. A kosokon – ritkábban az anyákon is – a nyakélen a marig és farok élen, esetenként az öv tájon hosszabb szálú fekete színű sörényszerű szőrképlet található. A romanov bárány születéskor rendszerint fekete színű, a fejen és a farok végeken fehér jegyekkel. Szaporasága rendkívüli, az iker és hármas ellés rendszeres, a négyes ellők gyakoriak, e mellett évente kétszer is ellethető.

Angliában tenyésztették ki a 70-80-as években a walesi llyn fajtából elsősorban a keletfríz valamint más fajták (dorset, bluefaced leicester, stb.) felhasználásával. Elsősorban a szaporaság és báránynevelő képesség javítása érdekében használják keresztezésekben, de súlygyarapodása is kedvező (300 g feletti). Tejtermelése kiváló, 200 nap feletti laktációban 150-400 l termelésére képes. Az anyák testsúlya 50-60 kg, a kosoké 80-90 kg.

A 19. században alakult ki Észak-Németország és a La Manche csatorna közötti, fűben gazdag tengerparti vidéken, 1892-től önálló fajta. 1926. óta termelés-ellenőrzés alatt van. A jó legelőt, párás éghajlatot, kiscsoportos tartást kedveli. Igényes fajta. Nálunk nehezen honosodik a száraz éghajlat, rossz legelő és nagycsoportos tartás miatt. Gyors fejlődésű, éves korra ellethető. Földünk legjobb tejtermelő juhfajtája. Németországban, a bárányok 4-8 hetes választása után 500-700 kg, jobb tenyészetekben 1200 kg tej ad 260 napos laktációban. Kiváló keresztezési partner a tejtermelés javítására, és más tejelő fajták nemesítésére, intenzív tejtermelő tenyészetek kialakítására. Szaporasága 2,2-2,5, 2-3 bárányát biztonsággal felneveli. Kifejlett korban az anyák 70-90 kg, a kosok 100-120 kg súlyúak.

A legismertebb francia tejelő fajta, a „roquefort” sajtot e fajta tejéből készítik, tejtermelése 200-400 l. Közepes nagyságú, finom csontozatú fajta, gyapjúja rövid, csak a nyak háti részen, oldalközépig tart. A lacaune előnye a többi tejtermelő fajtával szemben, hogy húsformái, súlygyarapodása (320-400 g) vetekszik a húsfajtákéval. Kiváló aszezonalitásra való hajlammal rendelkezik, az év bármely szakában termékenyíthető, különös tekintettel az április-májusi időszakra. Kifejlett korban az anyák 50-60 kg, a kosok. 90-100 kg súlyúak.

Alföldi suta racka a dél-alföldi tanyavilág jellemző juhfajtája volt a II. Világháború utáni néhány évig. Általában kisebb 15-20 darabos létszámban tartották egy-egy tanyasi gazdaságban, de ahol több volt a legelő ott 70-100 darabos gazdaságokban is megtalálható volt. Hódmezővásárhelyen a tenyésztés irányát ez a fajta jelentette, melyet a magyar és a csákovai juhból tenyésztettek ki. Még 1946-ban a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Egyesület Juhtenyésztési Szakosztálya megállapította, hogy Vásárhelyen a juhok 90 százaléka racka juh volt. Hármas hasznosítású juhfajta. Az élelmezésben betöltött szerepe a tej és a hús, a ruházkodásban betöltött szerepe a szőrme és posztó. Találóan megfogalmazva: „ Amíg parasztembör lössz a főd hátán, subára, bekecsre, báránybűrsapkára mindég szükség lössz!”

A cigája juhok a Balkán félszigetről kerültek hazánk területére a 18. század végén. Közepes méretű fajta, a fej és lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák, gyapja fehér, de színes szálakkal tűzdelt. Az anyák szarvatlanok, vagy sarló alakú szarvat viselnek, a kosok egy része szarvatlan, másik részük egy és fél körívet leíró erős, csigás szarvat hord. Báránykori súlygyarapodása kedvező, 300-350 g/nap. Az anyák súlya 50-60 kg, a kosoké 75-90 kg.

A ma ismert cikta juh elődje a középkori Közép-Európában elterjedt Zaupelschaf, egy kistestű, tincses gyapjús juh. Aszezonálisan ivarzott és gyakran két bárányt ellett. Hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező német ajkú lakossággal került be, elsősorban Tolna és Baranya megyében terjedt el, emiatt tolna-baranyai sváb juhnak is nevezik. Igénytelensége és a háziiparban használt gyapja miatt a háztáji gazdaságokban gyakori juh volt. A fajta megmentése kevesebb mint 100 egyed tenyésztésbe vételével történt. A következetes és kitartó tenyésztői munka ellenére jelenleg is veszélyeztetett fajta, a nyilvántartott állomány 800 egyed körül van. Napjainkban egyre kedveltebb, mivel kis befektetés mellett, legelőre alapozva is szép, egészséges bárányt nevel, húsa ízletes, faggyúszegény. Ideális háztáji fajta, ajánlható nagyobb kertek füves területek karbantartására.

A rackafélékhez tartozik az Erdélyben tenyésztett gyimesi (erdélyi) racka. A legnagyobb juhfajta a rackajuhok csoportjában, az anyajuhok súlya 45-50 kg, a kosoké 80-90 kg. Az anyák szarvai sarló alakúak vagy kistülkösek, de sok a suta egyed is, a kosok laza, csigás szarvakat viselnek 1,5 - 2,25 csavar fordulattal. A gyimesi rackajuh bundájának színe fehér, de igen gyakori a fejen és a lábakon a fekete színeződés, amely legtöbbször foltokban jelentkezik (ókula és száj körül), a fülön és a lábvégeken. A bundája kevert gyapjú, felszőrökből és pehelyszőrökből áll, a fürthosszúság 30-40 cm. Erdélyben tejtermelés a legfőbb hasznosítása.

A racka egyedülálló különlegessége a mindkét nemre jellemző, dugóhúzószerűen sokszorosan csavarodott, pödrött szarv. Az anyajuhok szarvai "V" alakban felfelé állóak, a kosoké tágabb terpesztésű. A szarvak hossza anyáknál 30 cm, a kosoknál 50 cm átlagosan. Kistestű fajta, hosszú, földig érő, tincses, durva gyapjút növeszt. Fekete és fehér színváltozatban tenyésztik. A fejet és a lábakat rövid, fényes barna vagy fekete szőr borítja. Vérmérséklete élénk. Báránykori súlygyarapodása csekély, 150-250 g/nap. Az anyák súlya 35-45 kg, a kosoké 55-75 kg.

Erdélyben elsősorban Kovászna és Hargita megyében tenyésztett, de Magyarországon Kecskemét környékén is előforduló extenzív fajta. A cigája fajtacsoportba tartozik. Külön típust képvisel az ún. csóréhasú (kopaszhasú) változat.Szaporasága 1,2-1,4, laktációs tejtermelése 80-150 kg között van. Kifejlett korban az anyák 55-70 kg, a kosok 80-100 kg súlyúak. A kosok nyírósúlya 4-5 kg, az anyáké 3-4 kg, 8-10 cm fürtmagassággal. A gyapjú finomsága 28-36 mm.

A cigája tejtermelésre szelektált változata. Közepesen nagy testű fajta, a fej és lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák, gyapja fehér, de színes szálakkal tűzdelt. A fajtára jellemző a domború orrhát, jellegzetes "kosorr". Az anyák szarvtalanok, a kosok szarvaltak, de lehetnek suták is. A fülek nagyok, hosszúak és lelógók. Báránykori súlygyarapodása kedvező, 300-350 g/nap. Az anyák súlya 50-60 kg, a kosoké 75-90 kg. Tejtermelése 150-200 l.

A fajta az Anglia és Wales határán fekvő Kerry város körüli dombvidékről származik. Hagyományosan húsáért és gyapjáért tenyésztették. Az egykor nagyon elterjedt juhok a gazdálkodás változásával ritkává váltak és a fajtát felvették a ritka állatfajták figyelőlistájára. A kerry hill azonban újra divatba jött, főként a kistermelők körében kedvelt feltűnő megjelenése miatt, Erős felépítésű juh, kiváló anyai tulajdonságokkal. Szilárd szervezetű, a betegségekkel szemben ellenálló, élénk vérmérsékletű, rendkívül figyelmes fajta. Sántaságra nem fogékony. Szaporasága 1,7-1,9. Szezonálisan ellő juh. Kifejlett korban az anyák súlya 45-60 kg, a kosoké 70-90 kg.

A wallisi fekete orrú juh egy nagytermetű, robosztus testfelépítésű, de testarányait tekintve harmonikus juhfajta. Nevét az orron és a fej arcorri részén egységesen futó fekete foltról kapta. Kiváló alkalmazkodóképességű, kis igényű, a zord hegyi körülmények között is nagyon jól tartható fajta. Svájc német nyelvterületű, Wallis kantonnak nevetett részéről származik, ahol már a XV. században is ismerték. Elsősorban háziipari felhasználású gyapjáért tenyésztik. Jó termékenységű, aszezonális ivarzású, kiváló báránynevelő tulajdonságokkal rendelkező fajta. Évente 1.6 bárány felnevelésére képes. Mindkét nem egyedi, csavart szarvakat visel. A testet egyenletesen fehér gyűrűs gyapjú fedi. Marmagasság 2 éves korban: jerke: 72-78 cm, kos: 75-83 cm. Súly 2 éves korban: jerke: 70-90 kg, kos: 80-125 kg.