Őshonos fajták

Ezzel a névvel a népvándorlás korában hazánkba került kecskék küllemi jegyeit részben viselő, a Kárpát-medencében kialakult őshonos fajta egyedeit illetjük. A fajta küllemének egységesítése még folyamatban van, fő meghatározója a kifejlett állatok 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti. A barna test sötét hátszíjjal kivételével mindenféle színváltozatban és színösszetételben előfordulhat. Lehet szarvalt vagy szarvatlan, a szarvalt hímivarú egyedeknél a szarv kifelé hajló. Tenyésztésbe vételi életkora 7-12 hónap. Előfordulnak jelentős tejtermelésre képes egyedei, de az elsődleges cél nem a magas tejhozam elérése, hanem a génmegőrzés, szilárd szervezetének és nagy ellenálló képességének megtartása.

Alföldi suta racka a dél-alföldi tanyavilág jellemző juhfajtája volt a II. Világháború utáni néhány évig. Általában kisebb 15-20 darabos létszámban tartották egy-egy tanyasi gazdaságban, de ahol több volt a legelő ott 70-100 darabos gazdaságokban is megtalálható volt. Hódmezővásárhelyen a tenyésztés irányát ez a fajta jelentette, melyet a magyar és a csákovai juhból tenyésztettek ki. Még 1946-ban a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Egyesület Juhtenyésztési Szakosztálya megállapította, hogy Vásárhelyen a juhok 90 százaléka racka juh volt. Hármas hasznosítású juhfajta. Az élelmezésben betöltött szerepe a tej és a hús, a ruházkodásban betöltött szerepe a szőrme és posztó. Találóan megfogalmazva: „ Amíg parasztembör lössz a főd hátán, subára, bekecsre, báránybűrsapkára mindég szükség lössz!”

A cigája tejtermelésre szelektált változata. Közepesen nagy testű fajta, a fej és lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák, gyapja fehér, de színes szálakkal tűzdelt. A fajtára jellemző a domború orrhát, jellegzetes "kosorr". Az anyák szarvtalanok, a kosok szarvaltak, de lehetnek suták is. A fülek nagyok, hosszúak és lelógók. Báránykori súlygyarapodása kedvező, 300-350 g/nap. Az anyák súlya 50-60 kg, a kosoké 75-90 kg. Tejtermelése 150-200 l.

A rackafélékhez tartozik az Erdélyben tenyésztett gyimesi (erdélyi) racka. A legnagyobb juhfajta a rackajuhok csoportjában, az anyajuhok súlya 45-50 kg, a kosoké 80-90 kg. Az anyák szarvai sarló alakúak vagy kistülkösek, de sok a suta egyed is, a kosok laza, csigás szarvakat viselnek 1,5 - 2,25 csavar fordulattal. A gyimesi rackajuh bundájának színe fehér, de igen gyakori a fejen és a lábakon a fekete színeződés, amely legtöbbször foltokban jelentkezik (ókula és száj körül), a fülön és a lábvégeken. A bundája kevert gyapjú, felszőrökből és pehelyszőrökből áll, a fürthosszúság 30-40 cm. Erdélyben tejtermelés a legfőbb hasznosítása.

A ma ismert cikta juh elődje a középkori Közép-Európában elterjedt Zaupelschaf, egy kistestű, tincses gyapjús juh. Aszezonálisan ivarzott és gyakran két bárányt ellett. Hazánkba a török uralmat követő betelepítések nyomán érkező német ajkú lakossággal került be, elsősorban Tolna és Baranya megyében terjedt el, emiatt tolna-baranyai sváb juhnak is nevezik. Igénytelensége és a háziiparban használt gyapja miatt a háztáji gazdaságokban gyakori juh volt. A fajta megmentése kevesebb mint 100 egyed tenyésztésbe vételével történt. A következetes és kitartó tenyésztői munka ellenére jelenleg is veszélyeztetett fajta, a nyilvántartott állomány 800 egyed körül van. Napjainkban egyre kedveltebb, mivel kis befektetés mellett, legelőre alapozva is szép, egészséges bárányt nevel, húsa ízletes, faggyúszegény. Ideális háztáji fajta, ajánlható nagyobb kertek füves területek karbantartására.

A cigája juhok a Balkán félszigetről kerültek hazánk területére a 18. század végén. Közepes méretű fajta, a fej és lábak feketék, sötétbarnák vagy barnák, gyapja fehér, de színes szálakkal tűzdelt. Az anyák szarvatlanok, vagy sarló alakú szarvat viselnek, a kosok egy része szarvatlan, másik részük egy és fél körívet leíró erős, csigás szarvat hord. Báránykori súlygyarapodása kedvező, 300-350 g/nap. Az anyák súlya 50-60 kg, a kosoké 75-90 kg.

A racka egyedülálló különlegessége a mindkét nemre jellemző, dugóhúzószerűen sokszorosan csavarodott, pödrött szarv. Az anyajuhok szarvai "V" alakban felfelé állóak, a kosoké tágabb terpesztésű. A szarvak hossza anyáknál 30 cm, a kosoknál 50 cm átlagosan. Kistestű fajta, hosszú, földig érő, tincses, durva gyapjút növeszt. Fekete és fehér színváltozatban tenyésztik. A fejet és a lábakat rövid, fényes barna vagy fekete szőr borítja. Vérmérséklete élénk. Báránykori súlygyarapodása csekély, 150-250 g/nap. Az anyák súlya 35-45 kg, a kosoké 55-75 kg.

Erdélyben elsősorban Kovászna és Hargita megyében tenyésztett, de Magyarországon Kecskemét környékén is előforduló extenzív fajta. A cigája fajtacsoportba tartozik. Külön típust képvisel az ún. csóréhasú (kopaszhasú) változat.Szaporasága 1,2-1,4, laktációs tejtermelése 80-150 kg között van. Kifejlett korban az anyák 55-70 kg, a kosok 80-100 kg súlyúak. A kosok nyírósúlya 4-5 kg, az anyáké 3-4 kg, 8-10 cm fürtmagassággal. A gyapjú finomsága 28-36 mm.