Magyar parlagi kecske

Tenyésztési cél

Az őshonos fajta tulajdonságainak, különböző színváltozatainak megőrzése, genetikai varianciájának fenntartása, a szilárd szervezet és a nagy ellenálló képesség megtartása. A tudatos tenyésztés hiánya miatt előforduló alkati hibák szelekcióval történő javítása. Jó anyai tulajdonságok, könnyű fejhetőség és tejleadás, 400-600 liter közötti laktációs tejtermelés elérése extenzív és félintenzív tartási viszonyok között, a fajta küllemi egységesítése mellett. A fajta biztonságos fennmaradáshoz szükséges populációnagyság elérése, fenntartása.

A fajta jellemzői

Magyar parlagi kecske a Kárpát-medence területén kialakult parlagi típusú kecske, mely a honfoglalás során behozott kecskék, illetve a korábban itt élő, majd később betelepülő-, átvonuló népcsoportok kecskéinek keveredéséből az évszázadok folyamán alakult ki.
Az utóbbi évszázadok során a magyar haszonállattartás jellemzője a kecske faj mellőzöttsége, sőt tartásának korlátozása. Ennek következtében önálló magyar fajta/fajták nem alakultak ki, de egy-egy földrajzi egységre jellemző küllemű típusok igen. Ezek fennmaradó egyedei voltak a jelenlegi tenyésztés kiindulási alapjai. A kezdeti lépés a parlagi típusú kecskék felkutatása, kiemelése, egymás közötti továbbtenyésztése volt. A fajta tudatos tenyésztése során rögzíteni kell a parlagi kecskére jellemző küllemet. A kis kiinduló egyedlétszám miatt a korábbi tájegységekre jellemző típusok azonban nem külön-külön, hanem egy fajtaként kerülnek továbbtenyésztésre. A fajta meghatározó jellemzője a kifejlett állatok 10 cm-es, vagy azt meghaladó szőrhosszúsága, amely az egész testet (tincses), illetőleg a bordaívtől hátra eső testrészt (gatyás) borítja, és amely tulajdonságát utódaira örökíti. A tenyésztésbevétel éves kor után történik, leggyakrabban az előző évben született gödölyéket a következő év őszén űzetik. Átlagos tejtermelés 300-600 kg. Kifejlett korban a bakok átlagos testsúlya 60-90 kg, az anyáké 40-55 kg, a marmagasság minimálisan 65 cm, a törzshosszúság közelít a marmagassághoz, az alkatuk kvadratikus.

A fajta küllemi leírása

Szőrképletét tekintve a magyar parlagi kecske hosszú szőrű (tincses, gatyás). Előfordulhat, hogy nyáron levedletten a szőr kisebb, vagy a nyakon, lapockatájékon rövidebb, a hosszú szőrrel való fedettség ritkább, de a tincses jelleg ilyenkor is határozottan felismerhető. A hosszú, sűrű szőrrel fedett egyedeken gyakran a láb is seprűs. Hímivarban a hosszú szőr az állat teljes testét borítja, a tincses jelleg kifejezettebb, nőivarban elfogadott, hogy csak a test hátsó részét borítja hosszabb szőr (gatyás jelleg). A bakok törzskönyvbe kerüléséhez szükséges a tincses jelleg megléte. Színe a korábbi földrajzi egységekhez köthető változatoknak megfelelően sokféle lehet. Fekete, szürke, fehér, sárga, vörös, barna, izabella és ezek árnyalatai, valamint valamely alapszín fehérrel alkotott kombinációjából álló szabályos (fecske hasú, páva) és szabálytalan tarka változatok. Fehér jegyek változatos formában jelenhetnek meg. A hosszú szőrszálak vége fekete, szürke egyedeknél gyakran kibarnul, sárga, vörös, barna állatoknál kivilágosodik. Pigmentációval kapcsolatban nincsenek kikötések, a fehér egyedeknél sem cél a pigmentmentesség.
Túlnyomórészt szarvaltak, de a szarvatlanság is egyenrangúként elfogadott A szarv szimmetrikus, szabályos állású, bakoknál előnyben részesítendő a tág állású, horizontálisan szétterülő szarv. Az egyedek szakállasok, a nyakon függelékkel vagy azok nélkül. A fül közepes hosszúságú, puhán tűzött. A tőgy jól függesztett, könnyen fejhető.

Törzskönyvbe kerülést kizáró okok

• törzskönyvbe kerülés feltételeinek nem teljesülése
• a fajta küllemi leírásának nem megfelelő tulajdonságok
• általános, a termelést károsan befolyásoló küllemi hibák
• idegen fajták egyértelmű küllemi jegyeinek megjelenése (őzbarna/alpesi szín megjelenése, cserszínű jegyek az alapszíneken).