Gyimesi racka juh

Tenyésztési cél

Az őshonos fajta tulajdonságainak megőrzése, genetikai varianciájának fenntartása. Fő tenyésztési cél a fajta szilárd szervezetének, nagy ellenállóképességének, jó anyai tulajdonságainak és tejtermelő-képességének megőrzése extenzív körülmények között.

A fajta jellemzői

A történelmi Magyarország területén, elsősorban Erdélyben és a Kárpátok hegyvonulatain kialakult és tenyésztett juhfajta. Hazánk jelenlegi területéről, ahol még maradtak is fenn szórvány állományai, egyedei, a fajtautánpótlás híján szinte teljesen eltűnt. Az 1990-es évek elején került ismét hazai tenyészeteinkbe (akkor még csak kis létszámban), majd az azt követő években néhány nagyobb tenyészállat import következtében növekedett a fajta hazai állománya.
A magyar juhtól – ámbár rendszertanilag mindkettő a rackafélék csoportjába tartozik – eltérő kialakulási és élőhelyi körülményei miatt jelentősen különbözik, úgymint testnagyságában, alakjában, színezetében, szarvalalakulásában, de még bundaszerkezetében is, hiszen míg a magyar kifejezetten síkvidéki, addig a gyimesi pedig hegyvidéki típusú juh. A hortobágyi rokonától eltérően a kosok szarva csigaszerű 1,5 - 2,25 csavarulattal. A fajta eredetileg tej-hús hasznosítású.
A test felépítése arányos és tetszetős, mozgása gyors, a vérmérséklet közepesen élénk. A legnagyobb juhfajta a rackajuhok csoportjában, kifejlett korban az anyák 45-60 kg, a kosok 70-90 kg súlyúak.

A fajta küllemi leírása

A gyimesi rackajuh bundájának színe fehér, szürke vagy fekete. A szürke és fekete változat feje, lába, körme is fekete. A fehér színváltozat esetén a fejen és a lábakon színes foltok – leggyakrabban az orr, száj, fül és a szemek körül (okula, illetve vakisa) –, vagy kisméretű foltok egyenletesen elosztva (szedres változat) lehetnek. A fej a törzshöz viszonyítva közepes nagyságú, rövidebb, vaskosabb, mint a magyar rackáé, a koponya elég széles, de az arci rész elkeskenyedő. A kosoké rövidebb, szélesebb, burkoltabb. A szarvak az anyáknál sarló alakúak vagy kistülkösek, de elég sok a suta egyed is. A kosok csigás szarvakat viselnek 1,5 - 2,25 csavar fordulattal. A fülkagylók közepes nagyságúak (előfordul „piri”-fülű változat), kissé vastagak, közepesen vagy kissé lefelé állók. A szemek élénkek, közepes nagyságúak. A nyak közepes hosszúságú és közepesen izmolt. A törzs a rackajuh fajtákhoz viszonyítva mély és dongás. A has kosoknál hengeres, az anyáknál terjedelmesebb. A far kissé csapott, de elég hosszú és széles, jól izmolt. A csontozat erőteljes, a végtagok mérsékelten izmosak. A farok kissé magasan tűzött, hosszú, mozgás közben „rengő” járást kölcsönöz az állatnak. A tőgy jól fejlett és csupasz. Bőre tömör, rugalmas. A bundája kevert gyapjú, felszőrökből és pehelyszálakból áll. A gyapjú az időjárás viszontagságaihoz igazodóan elég hosszú, lágy, puha tapintatú. A felszőrök bágyadt-üvegfényűek, és majdnem egyenes lefutásúak, úgynevezett „szálasszőrű”. A pehelyszálak ezüstfényűek, és íveltebbek, a tincsek lazák.

Törzskönyvbe kerülést kizáró okok

• törzskönyvbe kerülés feltételeinek nem teljesülése
• általános küllemi és gyapjúhibák
• heterogén alkat
• merinó jellegű gyapjú
• gyapjús (merinó jellegű) első láb
• szűk – egészségre káros – szarvalakulás, kosoknál szarvatlanság
• szabálytalan szarvkezdemény (kosok „K” minősítést kaphatnak)