Dr. Bíró István †

Nyomtatóbarát változat
Dr. Bíró István †

Dr Bíró István

(1930-2019)

A magyarországi tenyésztés, tenyésztés-szervezés kiemelkedő egyénisége munkásságát a XX. század második felében fejtette ki, és a XXI. században is folyamatosan, nagy érdeklődéssel követte nyomon korábbi szakmai területének változásait, alakulását.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Bíró István mezőgazdasági mérnök 2019. augusztus 7-én, életének 89. évében elhunyt.

Életét a múlt század sorsfordító, háborút sem nélkülöző, küzdelmekkel teli évek, évtizedek alakították és formálták, de személyiségére mind magán, mind hivatali életében a tisztesség, a becsületesség, valamint a szakma iránti kiemelkedő elkötelezettsége és szeretete a jellemző.

Az agrárpálya, a gazdasági haszonállatok tenyésztése iránti elhivatottságát a szülői házból hozta, miután 1930. december 25-én, Magyarországtól elcsatolt távoli, székelyföldi kis mezőségi faluban, a történelméről is jól ismert Gyergyóalfaluban megszületett. Itt a hegyek, az erdők, mezők, az állatok szeretetét, a közösségi gazdálkodás ismeretét, a székely emberek „csavaros” és kreatív gondolkodásmódját sajátította el gyerekként. Az idilli állapotokat azonban a II. Világháború kettétörte. Az elemi iskoláinak befejezése után nagyon sok székely ember között, a viszontagságok, és az üldöztetések következtében ifjúként el kellett hagynia szülőföldjét. A magyarországi áttelepülés számára sem volt egyszerű kihívás, de a kitartása eredményre vezetett és előbb Lengyelben sikeres érettségi vizsgát tett, később pedig kitűnő eredménnyel az (átalakulása utáni, későbbi Gödöllői) Agrártudományi Egyetem, Állattenyésztési Karán kapott diplomát. A tudományos fokozat további állomása 1971-ben a Mezőgazdasági Tudományok doktora cím megvédése volt.

Dr. Bíró István szakmai tapasztalatait, magas szintű ismereteit megalapozta, hogy egyrészt 1955-től, egészen 1963-ig a Jászberényi Szakiskola Tangazdaságában állattenyésztőként, gazdasági vezetőként széleskörű, több állatfajra kiterjedő szakmai ismereteket, másrészt pedig ugyanitt, mint képzett, szakoktatói vizsgával rendelkező tanár, oktatói gyakorlatot szerzett. Ez nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy később, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség és jogutódjainak (OÁF, OTEF, OTÁF, ÁTMI, MMI) állattenyésztési vezetőjeként, főigazgató-helyetteseként 27 éven keresztül képes volt a rábízott szakmai kollektívákat eredményesen összefogni, motiválni és különösen a keze alá tartozó fiatal munkatársakat az életre felkészíteni, szakmai alapjaikat megteremteni. Több agrárszakember generáció köszönheti Neki, hogy a mezőgazdaságon belül, az állattenyésztés területén, a tenyésztés-szervezés összetett folyamataiban jártasságot szerzett. Nemzetközi elismertsége mind a Tengerentúlon, mind Kelet- és Nyugat-Európában a tenyésztő szervezetek, a tenyésztési hatóságok körében közismert volt. Ez egyúttal nagyban elősegítette, hogy 1989-ben és utána, a rendszerváltást követően létre tudtuk hozni Magyarországon a mai korszerű, hazai és nemzetközi elfogadottsággal bíró tenyésztés-szervezési struktúránkat a gazdasági haszonállat fajok mindegyikében. Továbbá, azóta is eredményesen vagyunk képesek részt venni a nemzetközi szervezetek, szövetségek szakmai munkájában.

Magyarországon a legfontosabb gazdasági állatfajok tudatos tenyésztésének, törzskönyvelési munkálatainak múltja a XIX. századik nyúlik vissza, de az állatnemesítés mai értelemben vett rendkívül szerteágazó és integrált, a teljes hazai populációra kiterjedő szelekciós gyakorlatának bevezetése, modernizálása az 1960-as évek legvégén kezdődött el. Az tenyésztés országos szinten megvalósított eredményes tervezése, szervezése és irányítása, egységes rendszerbe foglalt hatékony folyamata együttesen a hazai tenyésztés-szervezés kiépítésében jutott kifejezésre.

A modern tenyésztés-szervezés jelentőségének felismerésében, és ezt követően pedig a megvalósítás nagy összefogást igénylő munkálataiban Dr. Bíró Istvánnak elévülhetetlen érdemei vannak. Aktív közreműködésével ebben az időszakban született meg az 1972-es Kormányprogram, amelynek során a szarvasmarha ágazatban, az un. „holsteinizáció” eredményeként megsokszorozódott a tejtermelésünk országos szinten. Folyamatosan jöttek létre a teljesítmény-vizsgáló állomások, Európában fejlett országokat megelőzve embrió átültető állomás épült Üllőn, önálló számítástechnikai központ került kialakításra Budapesten, tenyészértékbecslés fejlesztése során a legmodernebb matematikai és statisztikai eljárásokat (BLUP módszert, stb.) vezettük be, a küllemi bírálatok rendszerének korszerűsítésére került sor. Irányításával a különböző állatfajok genetikai fejlesztése érdekében a világon fellelhető legjobb apaállatokat hoztuk be az országba sperma, embrió, élőállat formájában. Nagy gondot fordított arra, hogy a termelésellenőrzés apparátusa jól működjön, az eszközök (pl. befejési műszerek), a laboratóriumi felszerelések a lehetőségeken belül a legmodernebbek legyenek. Az OMÉK-ok megszervezésében fáradhatatlan módon vette ki részét, irányította a kiállítás állattenyésztési részlegét sok évtizeden keresztül.

A fentiek eredményeként, ma már jól látható, hogy a genetikai fejlesztő munka hatékonyságának növelése, korszerű eszközök, eljárások, és technológiák használata a különböző állatfajok, fajták esetében, nemzetközi elismertségben is mérhető módon jelentőséggel bírt. Az állattenyésztésünk nagy fejlődésen, pozitív folyamatokon ment keresztül ez időszakban.

A hosszú évtizedek alatt számtalan előadást tartott itthon és külföldön, publikációinak sokasága is bizonyítja kivételes szakmai tudását. Ezek közül kiemelkedik könyve, amit nyugállományba vonulása után a magyarországi mesterséges termékenyítés bevezetéséről és országos szintű jelentőségéről írt.

Élete során számos kitüntetésben részesült. A Szegedi Élemiszeripari Főiskola Hódmezővásárhelyi Karán 1977-ben lett „Címzetes Főiskolai Docens”, a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Karán 1985 óta „Címzetes Egyetemi Tanár”. Kitüntetései és elismerései: „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” (1968), „MAE Aranykoszorús Jelvény” (1968), „Munka Érdemrend Bronz Fokozat” (1973), „Újhelyi Imre Emlékérem” (1973), „Munka Érdemrend Ezüst Fokozat”(1979), „Wellmann Oszkár Emlékérem” (1983), „Kiváló Munkáért Miniszteri Kitüntetés” (1985), „Magyar Köztársaság Csillagrendje” (1990), „Életfa Emlékplakett Bronz Fokozat” (2001), „Életfa Emlékplakett Ezüst Fokozat” (2011), „Horn Artúr díj” (2012), „Magyar Állattenyésztésért díj” (2014).

A magyar állattenyésztési szakma kiemelkedő egyéniségét, ikonikus alakját nagyon sokan ismerték, szerették, akik most fájó szívvel búcsúznak Tőle. A felejthetetlen ember hamvainak szórása 2019. szeptember 9-én, 10:30 órakor, a budapesti Fiumei úti temetőben lesz.